Szabadnap, tíraríra!
Na most az van, hogy egy elég gáz vasárnapot sikerült zárni.
Vasárnap nincsenek ENNYIEN!!!
De ezt úgy látszik, a tisztelt vendégeknek senki nem mondta el.
Kicsit hosszú kimaradás, meg egy-két sürgető email után végül egy újabb bejegyzés, pezsgődurranások, ihaj.
Szóval az történt, hogy múlt héten, úgy emlékszem szombaton a főnök behívott az irodába, hogy sajnos nem tud tovább alkalmazni hétfőtől, merthogy a bárpultos munkához lassú vagyok.
Nem haragudtam rá, mert igaza volt.
Szüljön sünt.
Nem haragudtam rá, mert igaza volt.
Szüljön sünt.
Nade. Jól visszamentem hétfő, többek közt a borravalómért, valamint, hogy megkérdezzem, hogy ugyan már, ezt biztos nem gondolta komolyan, ok, hogy bárpultos sose lehetek már (haha), de esetleg mint runner biztosan tudnék igen jó szolgálatokat tenni.
Megegyeztünk, hogy pénteken este hétkor kezdek, kajákkal kell fel-alá rohangálni, gyilkos egy meló.
Kezdve azzal, hogy folyamatosan éhes vagyok, és akkor egy egész tálcányi illatozó husival az orrom alatt kell rohangáljak egész éjszaka.
És pontosan tudom, hogy a puhányok képtelenek megenni ennyi kaját és a hulladékba megy nagy része szegény steak-eknek.
Minden egyes tálcát külön meggyászoltam.
Megegyeztünk, hogy pénteken este hétkor kezdek, kajákkal kell fel-alá rohangálni, gyilkos egy meló.
Kezdve azzal, hogy folyamatosan éhes vagyok, és akkor egy egész tálcányi illatozó husival az orrom alatt kell rohangáljak egész éjszaka.
És pontosan tudom, hogy a puhányok képtelenek megenni ennyi kaját és a hulladékba megy nagy része szegény steak-eknek.
Minden egyes tálcát külön meggyászoltam.
Holnap (alvás után) folytatom, mert már megint hajnal öt óra van és nem szeretek arra elaludni, hogy csiripelnek a csiripek.
Tegnap is, délelőtt 11 körül arra kellett ébrednem, hogy bontják a szomszédnál az állványzatot.
Tegnap is, délelőtt 11 körül arra kellett ébrednem, hogy bontják a szomszédnál az állványzatot.
folyt. köv.
