Nem tudom a naplemente.

De nem ám, mert épp jön felfelé.

Kísértet

Ja, nem, mert az én vagyok, amilyen sűrűn járok ide mostanság.
Akkor kísérlet.

Nemrég azt játszottam, hogy szépen, egyenes gerinccel, mosolyogva róttam a belvárost és direkt kerestem az emberek tekintetét - bár szűkítettem őket, a tipikusan "mitnézee'köccsög"-szinten lévő embereket kihagytam - figyeltem a reakciókat. Nem számoltam azokat az embereket, akik társaságban voltak, pl. két barátnő széles jókedvvel.
Érdekes volt: bár csak becsült adatokat mondok,
- 90% körül volt, aki vagy észre sem vett, mert leszegett fejjel, savanyúuborka arckifejezéssel ment, vagy csak sztondultan bámult
- 5% volt, aki zavarba jött, hogy miért vigyorgok, elkapta a tekintetét és úgy ment tovább, mint savanyúuborka
- 3-4% volt, akin látszott, hogy "fogékony" és elindult mosolyra a szája, de szigorú önuralomról téve tanúbizonyságot, csak nem mosolyodott el
- 1-2% volt, aki vagy magától mosolygott, vagy szépen visszamosolygott, szemlátomást csak az én mosolygásomra reagálva

Kicsit gáz ez az eredmény szerintem.
És most kórusban:
"Én vagyok a zöld uborka és sosem mosolygok!"

Rég volt, tán igaz se volt...

...hogy utoljára firkáltam ide. De most megint.

Az éjszakai busz vezetője ma azt mondta nekem, hogy hosszú utazás áll még előttem.

Milyen igaza volt.

OFF

Szabadnap, tíraríra!

Na most az van, hogy egy elég gáz vasárnapot sikerült zárni.

Vasárnap nincsenek ENNYIEN!!!

De ezt úgy látszik, a tisztelt vendégeknek senki nem mondta el.

Kicsit hosszú kimaradás, meg egy-két sürgető email után végül egy újabb bejegyzés, pezsgődurranások, ihaj.

Szóval az történt, hogy múlt héten, úgy emlékszem szombaton a főnök behívott az irodába, hogy sajnos nem tud tovább alkalmazni hétfőtől, merthogy a bárpultos munkához lassú vagyok.
Nem haragudtam rá, mert igaza volt.
Szüljön sünt.

Nade. Jól visszamentem hétfő, többek közt a borravalómért, valamint, hogy megkérdezzem, hogy ugyan már, ezt biztos nem gondolta komolyan, ok, hogy bárpultos sose lehetek már (haha), de esetleg mint runner biztosan tudnék igen jó szolgálatokat tenni.
Megegyeztünk, hogy pénteken este hétkor kezdek, kajákkal kell fel-alá rohangálni, gyilkos egy meló.
Kezdve azzal, hogy folyamatosan éhes vagyok, és akkor egy egész tálcányi illatozó husival az orrom alatt kell rohangáljak egész éjszaka.
És pontosan tudom, hogy a puhányok képtelenek megenni ennyi kaját és a hulladékba megy nagy része szegény steak-eknek.
Minden egyes tálcát külön meggyászoltam.

Holnap (alvás után) folytatom, mert már megint hajnal öt óra van és nem szeretek arra elaludni, hogy csiripelnek a csiripek.
Tegnap is, délelőtt 11 körül arra kellett ébrednem, hogy bontják a szomszédnál az állványzatot.

folyt. köv.

Tisztán

Csak egy gondolat

Indulásom napja

csúnya szürke-felhős nap volt. A repülés

legelején eszembe jutott valami, iszonyú éles felismerésként

hasítva tudatomba, valami amit sajnos időről-időre elfelejtek, pedig nem

szabadna és bár szeretnék eszerint élni, néha az a kis hülye egóm, az aktuális

sértettségem-fáradtságom, pillanatnyi rosszkedvem más útra csal és elfedtet mindent.

Tisztán emlékszem, ahogy felszálltunk, éreztem a nyomást a gyomromban, néztem ki

az aprócska ablakon, figyeltem, hogy megy össze a világ alattam. Egyszer csak a

szürke felhőréteg beborított mindent, semmit nem lehetett látni, majd pár perc

múlva ragyogó világosság lett, fent a szikrázóan kék ég, alant a hófehér

felhők végtelenbe nyúló tajtékzó tengere, a légkondicionáló

ellenére is kellemesen melegít a Nap és

a gondolat maga:

A felhők felett mindig süt a Nap.

Kicsit meg vagyok csúszva...

Kálmánka az Angus Steak House kötelékében

(folytatásos teleregény)

4., 5., 6. és 7. befejező rész

Vasárnap-Hétfő-Kedd-Szerda

Mint a címből is látható, kicsit elcsúsztam, mert szombat volt az utolsó bejegyzés, ma meg már szerdai nap volt, úgyhogy most így minden egyben, röviden:
Szóval az történt...

...hogy drága őrmesterem eltávozott szabadságra, így vasárnaptól kezdve hivatalosan egyedül voltam a bárpult mögött ÉS azóta csak egy pohár esett áldozatomul.

A vasárnap kivételével sikerült felvennem a ritmust, csak néha nőtt fejemre a rengeteg pohár, meg sörcsapolás, meg ilyesmik. Ehhez azért tudni kell, hogy amikor a borospoharat kiveszem a gépből, akkor azt meg is kell polírozni, ami undok egy meló, főleg, ha sok pohár van. Vasárnap, amikor nagyon sok volt a mosatlan pohár, a kedves kollegina, név szerint Caroline, egy kedves-aranyos francia lány bejött és segített a tennivalókban.
Nem tudom, hogy hogy csinálja, de én vért izzadva, kapkodva próbálok úrrá lenni a káoszon, bejön és sitty-sutty, rendbe tesz mindent, lecsapol 3 sört és kiviszi...

Egyébként pedig mindenki kedves és aranyos, segítőkész, tök jó, igazi csapatmunka folyik, bárki szívesen segít, ha épp fogalmam sincs, hogy a Martini Rosso-t milyen pohárba kell tölteni és hogyan szervírozni. Szóval tetszetős, csak az éjszakai buszon veszem észre, hogy hopp, de elfáradt a lábam...

Ja.

Vasárnap elkéstem. Kettő percet. Szóvá tették, többen is. Ez van. Azóta nem késtem.

A hétfő az különösebb történés nélkül elmúlt, megkaptam reggel a ledolgozott 16 órám után járó borravalót, ami jól esett, valamint közölték, hogy szerdán 10:30-ra mennem kell a fő-étterembe, merthogy. Ez alapból remekül hangzik, amikor jó esetben is egy órát utazom, 4-kor alszom el...
Mindegy, egyszer van ilyen.

Kedden bementem a HSBC bankba, miszerint én bankszámlát akarok, de izibe ám, különben.
Rendben van, csak egy lakcímigazolást kértek, ami van a főbérlőtől, az NI levelezés is erre a címre jön, szóval szerintem elégséges volt. Szerintük nem. Úgyhogy be az étterembe, a manager írt nekem lakcímigazolást, azzal az volt a baj, hogy a cég nem a HSBC-nél van.
Van viszont ú.n. Passport-számla, amit úgy hirdetnek, hogy ha csak most jöttem Angliába, és semmim nincs, olyat akkor is kaphatok.

Hát nem.

Ahhoz Magyarországi közüzemi számla kell. Nyilván mindet elhoztam...

Újfent étterem, a managerrel megbeszéltük, hogy ezek hülyék, majd tanácsolta, hogy menjek a Barclays-hez. Elmentem. fél óra múlva a kezemben volt a bankszámlaszámom...
A munkából nem késtem el, szépen adtam mindent, ami kell, remek volt, tanultam sok szép újdonságot. Állítólag teljesen halott volt a nap. Valamint, záráskor észrevettem hogy az italraktárban egy söröshordó szétfolyt. Illetve csak a tartalma, de cefet büdös volt.

Aludtam vagy négy órát és ma (szerdán), bementem a head-office-ba és hivatalosan is eladtam magam az Angus Steak House-nak.
Utána Primark, vettem még két szép fekete inget (már 5 van), mosni nincs időm. Utána vissza az étterembe, kajáltam, majd elmentem a Nemzeti Galériába, ahol láttam sok szépet (Climt és társai). De arra rájöttem, hogy azt sok nap alatt, apránként kell megnézni. Mert máshogy nincs rá idő.

5-kor kezdtem a munkát, azzal, hogy felmostam az italraktárat és lehúztam a wc-n mindent. És közben Kornélra gondoltam, hogy ő vajon milyen gyorsan csinálná ezt meg.
Végezetül a manager rám zárta az éttermet, csak amikor nagyon sípolt a riasztó, akkor jutott eszébe megkérdezni, hogy ott vagyok-e még.

Hazajöttem, bitang éhes vagyok, 5 perc múlva alszom. Nahát ennyi.
Azt hiszem kész, maximum holnap javítok rajta, ha nem tetszik.

Vége a negyedik, ötödik, hatodik és hetedik befejező résznek.

Jó éjszakát, illetve jó reggelt! Kinek mi...

A tortúra

Kálmánka az Angus Steak House kötelékében

(folytatásos teleregény)

3. rész

Szombat

Tekintve, hogy előző nap megkaptam az utasítást, hogy szerezzek shirt-öt, rendes munkaerőhöz méltóan elmentem a Primark-ba, ahol olcsón lehet mindenféle ruhákat vásárolni, és vásároltam olcsón. 10 fontot sem hagytam ott, vettem négy remekbe szabott ruhadarabot. Két gallérosat, és két gallérnélkülit. Pólót.

Folytattam utamat, boldogan, hogy megvan minden, ami kell, vígan buszoztam tova.

Aztán jött a hoppá, mert a Leicester Square előtt jópár megállóval megállt a busz, közölték, hogy leszállás, mindenkinek.
Túlzottan nem zavartattam magam, mert időm volt rengeteg, a buszról tudtam, hogy sűrűn jár, valamint tudtam, hogy a londoni buszsofőröknek bizony tekintélyük van: ha azt mondják, hogy a busz megáll, akkor az bizony meg van állva.

Forgalmas megálló volt az a bizonyos, sok busz jár arra, jött is a következő, utasok le. Jött a harmadik, utasok le. na itt már kezdett gyanús lenni a dolog, a következő busznál (ami épp az enyém lett volna), odamentem a felszállást-megakadályozó-emberkéhez, hogy most akkor mivan, vagy mi nem van.
Közölte, hogy demonstráció van a Trafalgar téren, le van zárva a minden.
OK, semmi idegeskedés, már úgyis a közelben voltunk, egy kis séta nem árt, idő még mindig több, mint elég.

Megindultam, odataláltam, szépen kényelmesen beértem, még volt fél órám munkakezdésig, cigiztem egyet, majd lementem az öltözőbe, ahol megérdeklődtem, hogy melyiket vegyem fel, a gallérost, vagy nélkülit, mondták, hogy jó leszek így.

Amikor startra készen ott virítottam a szép gallérosban, megjött a manager, rám nézett, majd megbeszéltük, hogy nem T-shirt-öt, hanem shirt-öt kellett volna vegyek, a póló az nem ing, úgyhogy most azonnal menjek el a Primarkba, és vegyek inget.

Na itt már kezdtem ideges lenni, öt perccel négy előtt

A legközelebbi Primark kb. fél óra sétára van.

Viszont a közelben van egy bolt, ahol van mindenféle ruhanemű, benéztem, volt minden, csak fekete hosszú ujjú ing nem (és most direkt mondták, hogy feketét kell vegyek).

Az úr a pokolban is úr, tehát a Regent Street-en elég sok ruhaboltba bementem ingért, volt is, 24.5 fontos belépőárral. Anyukájuk mindenit, nem kell ing ennyiért, szóval séta.

Igen ám, de attól még tüntetés van, ami sok emberrel jár együtt, akik nem sietnek sehova, ott demonstrálnak, ahol éppen vannak.

Úgyhogy átkapcsoltam tank-üzemmódba és húsz perc alatt megérkeztem a primark-ba ahol szintén kétezren, meg még néhányan voltak, úgyhogy most nem álltam neki visszaváltani a pólóimat, hanem gyorsan kitaláltam, hogy ingből melyik lehet a méretem (merthogy felpróbálni azt ugye nem lehet).

Némi segítséggel arra jutottam, hogy 16"-os jó lesz, úgyhogy vidáman türelmetlenkedve végigálltam a baromi hosszú sort a pénztárnál, irány vissza, tanküzemmód, stb.

A manager láttamozta az inget, majd irány a pult, Ligita őrmester szeretettel várt, majd kijelentette, hogy ha leordítja a fejemet, az nem nekem szól, csak neki ilyen a természete. Juppiééé!
A szombati nap az húzós: jönnek-mennek az emberek, vedelnek nyakló nélkül, szegény bartender meg egy pillanatra sem áll meg.

Drága őrmesterem azért megvigasztalt, hogy teljesen halott ez a szombat, alig vannak. Remek. Újfent három poharat törtem össze. Ostoba kóláspohár ezermillió darabra esik szét, ha törik. Mindegy, ezek hivatalosan is bekerülnek az "előfordul, sz*rni rá" kategóriába.

Nekem, zöldfülű bartendernek elég nagy nyüzsgés volt annak ellenére, hogy teljesen halott szombatot zártunk, dehát sajnos nem vagyok képes bal lábbal kitölteni egy nagy pohár bort, amit a hűtő hátuljából kell kivenni. Ez van.
Megvolt a zárás, szépen megtanultam, hogyan kell kávégépet tisztítani, meg rendberakni a pultot, majd indulás haza.

Nade!

Ugyebár demonstráció volt, ezért a köpésnyire lévő Trafalgar térről még húsz percet gyalogolnom kellett, hogy a lezárás miatti első működő megállóba elérjek és pont lekéssem az éjszakai buszt. Nem baj, jön a következő.
Miközben a megállóban álltam, három süldőlány szerelmet vallott, efelett érzett örömömet csak mérsékelten csillapította a felismerés, hogy kb. csak a hulladékgyűjtő tartálynak nem vallottak szerelmet, mindenki másnak igen.

És megjött a busz, felszálltam ügyesen, majd a következő megállóban le. Merthogy, mint mondottam volt, a buszvezető a busz teljhatalmú ura és parancsolója és miután túl sok ember próbált felszállni, majd a felszólítás ellenére sem szállt le az utolsó ember, hős buszvezetőnk leállította járművét és kijelentette, hogy nem megy tovább egy tapodtat se, míg az a bizonyos ember le nem száll.
Na ekkor az egész busz egy emberként felhördült. Magyarországgal ellentétben itt nem a buszvezető volt a felhördülés célpontja, hanem az a bizonyos utolsó ember. Ajtó kinyit, leszálltam, mert meguntam, majd egy perc múlva elhúzott a busz.
Érdemi csere volt, mert a következő buszon alig voltak, így még ülni is lehetett. Alig egy óra alatt hazaértem, és szundi.

Vége a harmadik résznek.

Just watch, and learn!

Kálmánka az Angus Steak House kötelékében

(folytatásos teleregény)

2. rész

Péntek

Fél hatkor már ott lábatlankodtam, gyorsan körbevezettek, majd beraktak a bárpult mögé, bizonyos Ligita nevű hölgy mellé, mondván, hogy ne legyek láb alatt, csak figyeljek.

Na ebből az lett, hogy este nyolckor már vígan csapoltam a sört, tudtam a melyikitalhoz melyikpohár egy részét, meg még néhány dolgot, közben erősen figyeltem és próbáltam jegyzetelni, fejben.

Aznap este csak három poharat törtem össze, ill. az egyiket nem én, csak közreműködtem benne. De a törésben szerintem közrejátszott az is, hogy Ligita annyira jó munkásember(nő), miközben egyik kézzel sört csapol, a másik kézzel Coke-ot tölt, közben lábbal nyitja a hűtőajtót, hogy mire leteszi a sört, már be tudjon nyúlni a buborékmentes vízért.
Közben azért tőlem is megkövetelte, hogy tartsam a tempót, amihez ő röpke nyolc év alatt hozzászokott, de nekem teljesen új, azt sem tudom, hogy hol áll a fejem, kapkodok, török Mehemed egyszer látott tehenet.
Ja, az más.

Este kilenckor mondták, hogy OK, befejezhetem, menjek haza, holnap várnak négyre, vegyek magamnak shirt-öt addigra.

A hazaérkezésre nem emlékszem, de összejött, juhuuu, meg ilyesmik.

Vége a második résznek.

Can I speak with the manager, please?

Kálmánka az Angus Steak House kötelékében

(folytatásos teleregény)

1. rész

Úgy egyébként tiszta szívás volt ez a két nap, meg előtte az a bizonyos három óra, szép kifejezéssel élve:

"unpaid trial shift"

magyarra fordítva valami ilyesmi:

"pénzt nem kapsz, meglátjuk hogy dolgozol".

Kórusban: Köszönjük szépen, viszont kívánjuk. Lehet ebédelni

Szóval az úgy kezdődött, hogy a szerdai szép napon Zizivel vállvetve megindultunk a nagy londoni rengetegben és minden egyes amerikai stílusú étterembe bementünk, eladni engem rabszolgának. Nagyon sok helyen közölték velem, hogy "Nem, a manager nincs bent, de hagyd itt az önéletrajzod, és amint kilépsz az ajtón, dobjuk a szemetesbe odaadjuk neki, a kezébe aranyosan.", de a Piccadilly Square-en a TGI Fridays-nál a fiatalember közölte, hogy ugyan a manager nincs bent (ismerős szöveg), de most épp keresnek asztalhozkísérő embert (mézesmadzag), jöjjek vissza holnap.

Nosza úgy is tettem, amikor is beszéltem Őszentségével a managerrel, juhuuu!

Egy perc, huszonhét másodperc alatt hajtott el messzire, de azt legalább udvariasan csinálta.

Következő megálló a 32 méterrel (S Márton kedvéért: 104,98687664041995 láb) távolabb lévő Angus Steak House nevű vendéglátóipari objektum a Leicester Square sarkában, az első ott dolgozó emberkét megállítottam a kommersz szöveggel, miszerint "Can I speak with the manager, please?", magyar fordításban "Hol a főnököd köcsög, megcsaplak!", csak így illendően, angolosan.

Ott nagyjából a szokott dolgokat hallottam, miszerint nincs bent, bla bla bla. De legalább kérdezősködött is, hogy meddig akarok Angliában maradni, tudom-e, hogy ez pörgős hely, stb. Végül abban maradtunk, hogy amint megjön a főnök (egy-két óra), visszahívnak.

Három óra múlva visszamentem merthogy nem hívtak a csúnyák, amikor is megkaptam, immáron a managertől, hogy ok, pénteken várnak arra a bizonyos "unpaid trial shift"-re, 6 órára, legyek pontos.

folyt. köv.

Csak gyorsan

annyit szeretnék közölni a Tisztelt egybegyűltekkel, hogy úgy néz ki, dolgozó ember lettem. Persze ez csak pillanatnyi állapot, 10 nap alatt kell minden pengén betanulnom.

Néhány részlet a teljesség igénye nélkül:

• tudom, hogy mi a "pint of lager"
  
• tudom, hogy hogyan különböztetjük meg a sima és a Diet Coke-ot
  
• tudom, hogy hogyan kell polírozni a borospoharat
  
• tudom, hogy hogyan kell sört csapolni (azt mondjuk régóta tudom)
  
• gyanítom, hogy minden nap borotválkozni szívás
  

Mindezeket (és még nagyon sok mást) röpke három óra alatt sajátítottam el, holnap (ma) laza tíz óra ugyanebből, d.u. 4-kor kezdve.

És csak három poharat törtem el. Az arány egész jó, tekintettel lévén arra a tényre, hogy legalább négyszázat végigtaperoltam.

Kétszer.

Kálmánka álmos, elrakom aludni.

Érdeklődés hiányában

valamint fájdalmas (részletek később) alkoholfogyasztás miatt az előző bejegyzés folytatása két nappal később, azaz most következik be.

Hogyan találkoztam az angol királynővel?

2. (befejező) rész

Szóval legutóbb a palotaőrök kiképzésének fejtegetésénél hagytam abba, innen folytatva a jóég-tudja-már-mikori szép nap leírását, elindultam visszafelé, mint utólag kiderült, a Trafalgar square irányába. Végigsétáltam újfent a park mellett, és lefényképeztem a mókust, mert annyira tündérbogyó-cukiságpamacs volt a cimborájával együtt, akivel ott kergetőztek a parkban.

A következő villám-megálló 200 méterrel odébb az út túloldalán volt, ahol is lefényképeztem magamat az anyakirálynővel, nagyon szép talapzaton állt.

Könnyes búcsút vettem az anyakirálynő szobrától, megcsodáltam az út mellett álló motoros orvosok motorjait (BMW), beirányoztam azt a diadalív-szerű építményt az út végén, majd hagytam magam eltéríteni egy marha nagy, üres, négyszögletes tér által, ami úgy messziről jól nézett ki és szép épületekkel volt szegélyezve. Ha minden igaz, akkor a lovasezred múzeuma volt benne, ezeket szintén csak kívülről néztem meg, viszont az épület alatti átjáróban őrt állt egy fiatalember, kivont karddal, szálfaegyenesen, csak a szemét forgatta, amikor két vigyorgó távol-keleti hölgy jól lefényképezkedett vele.
Mindazonáltal kalapot emelek előtte, megérdemli.

Kicsit begyorsítok egyébként, mert szégyenszemre már kettőkor álmos vagyok, na.

Menet közben találtam egy lovon ülő őrbácsit is, azt is fényképezték minden irányból. Kicsit sajnáltam őket, a lovast is, meg az átjáróban álló cimboráját, meg a lovat is, hogy ki vannak rakva bohócnak.
Mert kb. tényleg azok voltak, turista-látványosság.

Újabb rövid séta, sok fénykép, szép épület, Temze.
A nagyon kezdeti terv, miszerint megnézem a London Eye-t, megvalósulni látszott.

Nem a másik partra rakták a disznók?!

Mindegy is, mert beszállni úgysem akartam, ha meg közelről nézem, akkor még akár rám is gurulhat, vagy valami hasonló szörnyűség történik.

Séta, Temze, hopp ott egy toronyóra.
Teljesen egyedül megállapítottam, hogy a Big Bent látom, tényleg big.
De emellett szép is, parlamentestül, mindenestül, el kell ismerjem.
Újabb fényképek, séta, Westminster apátság távolból való megtekintése pipa, mehetünk tovább, ismét széles úton sétálgattam, volt ott honvédelmi minisztérium is, motiváló szobrokkal, mindenfélével. Eléggé turistamágnes-kinézetű volt az egész.

Következő úti cél a Trafalgar Square volt, de erre csak akkor jöttem rá, amikor megláttam a National Gallery-t, arról meg tudtam, hogy ott van.
Útközben találtam meg a Great Scotland Yard nevű közterületet, utca formájában jelent meg előttem, valamint feltűnt jó néhány olyan stílusú vendéglő, amit úgy az angoloktól elvártam. Szigorúan ismét csak turistamágnes.

A teret körbejártam három oldalról is körbejártam, gondolkodtam egy sort, hogy mi a túrónak raknak ki egy irdatlan nagy kivetítőt, amin megy valami óra, baromira nem illik az összképbe. Később F. Gyuri barátom felhomályosított, hogy az bizony az olimpiáig hátralevő időt számolná, ha nem állt volna meg mínusz 500 napnál...

Vérciki.

Felsétáltam a National Gallery lépcsőin, beszívtam az emelkedett és szent művészet illatát, anyáztam egy sort, mert a lépcső tetejéről kifelé fényképezést nagy mértékben szabotálta az a nyomorék nem működő számláló, ami azért rengeteg energiát felemésztve, (a délutáni szürkülethez képest) vakító fehérséggel világított, a durva mindenét neki, azt.

Szóval beléptem a National Gallerybe, a legelső teremben körbesétáltam, majd angolosan távoztam, mondván, hogy erre azért egy egész napot illik szánni, különben is esteledik, nem tudom meddig van nyitva, de lesz még itt nemulass.

Ezután már csak hazatérés, mindenféle izgalmaktól mentesen, esti kávé, gazemberség, meg minden.

A következő bejegyzés, ha minden jól megy, akár holnap (alvás utáni időtartam) vége felé is létrejöhet, témája kulcsszavakban:

- 8 font
- whiskey
- lányok
- zenés-táncos mulatozás

Kellemes ébredést és szép napot mindenkinek!
Aludj jól Kálmánka.

3 óra...

... lesz mindjárt, úgyhogy még bőven van idő ontani a hülyeséget, avagy

Hogyan találkoztam az angol királynővel?

Sehogy. Csak láttam őfelségét. Vagy a dublőrét.

Az úgy történt, hogy ravaszul elhatároztam, hogy elmegyek várost nézni. A megfelelő weboldalon utánanéztem, hogy hogyan jutok el a belvárosba, szendvicset készítettem, stb.

Nosza fel is vettem a különleges alkalmakra tartogatott vasár- és ünnepnapi bakancsomat, majd nekivágtam a nekivágnivalónak.

Az első átszálláskor - kis segítséggel ugyan - megtaláltam az orrom előtt lévő jegyautomatát, amire mint kiderült, nem is volt szükségem. Hosszú, izgalmakkal teli utazás következett a 29-es buszon, végignézhettem, ahogy a csinos színes bőrű afrolondoni hölgyemény táplálkozik, gondosan félrekotorva az útjába eső hagymákat, majd a maradékot a feltűnésmentesség igénye nélkül az ülés elé tette. De ez itt nem feltűnő, nagyon sokan így csinálják.

Valahol út közben arra lettem figyelmes, hogy már a nagyon sokadik gitárboltot látom, nagyon rövid távon belül.

Buszról le, visszacaplat, bambul, nyálcsorgat.

Szépek voltak, mindenféle híres és kevésbé híres gitárok, használtak, újak, 150 font, 3500 font, volt ott minden. Meg egy kakukktojás: a szaxofonbolt. És nem, nem olyan szaxofonbolt volt, hanem a hangszer.

Rövid időn belül világossá vált számomra, hogy a Sohoban járok, szimpatikus helynek tűnt: pubok, kocsmák, üzletek, egy részük a helyieknek másik részük a turistáknak.

Találtam egy térképet, majdnem olyan jót, mint amit a GeoX-ban gyártanak, csak ez London belvárosát ábrázolta, volt rajta "You are here" feliratú nagy piros pötty, meg minden. Ennek segítségével viszonylag hamar eljutottam a Piccadilly Circusra, áthaladva eközben a Leicester Square-en, jól körülnéztem világosban is, ezúttal senki nem üdvözölt cicivel, gyalázat, szégyelljék magukat mind.

Leültem a középen lévő kútnál, a tősgyökeres londoniak elnéző mosolyával figyeltem a vadul fényképező japán turistákat, fényképeztem pár százat, majd tovasétáltam.

Egy marha nagy szobornál egy feltűnően széles útnál (kb. mint az Andrássy út, csak emellett park volt) valami kezdett gyanús lenni. Túloldalt újfent találtam egy térképet és jól kiderítettem, hogy tőlem jobbra a messzi távolban ott a Buckingham palota.

Hősies erőfeszítéssel, a szendvicsemet majszolva legyűrtem azt a majdnem 10 perces laza sétát, majd lecsüccsentem egy lépcsőre, nekiálltam cigit sodorni és közben arra lettem figyelmes, hogy a piros jelzésnél áthaladó (ejnye!) turistát megállítja a cefetül kékenvillogó motorosrendőr és szemlátomást tereli hátra.

Jött a következő kékenvillogó, majd egy rendőrautó (szintén kékenvillogó), majd egy egyszerűnek tűnő fekete autó, mögötte újfent kékenvillogó járművek.

És bizony a középső fekete autóban ott ült egy szép rikító ruhában egy idős hölgy, gondolom ő volt a királynő.
Na ennyi volt a címadó sztori, lépjünk tovább.

A Buckingham palotát csak azért nem jártam körül minden oldalról, mert elég nagy, annyi időm nem volt. De sokat megtudtam a palotaőrökről, medvebunda-fejfedőt hord mind, hadtestbéli hovatartozástól függően megfelelő színű sapkadísszel. Télen jó, nyáron hehe.
Szerintem egyébként ez nagyon nem kerek. Mármint a medvebunda-sapi. Úgy volna az igazi, hogy ha a delikvens mindenáron palotaőr akar lenni, akkor bizony menjen és saját puszta kézzel(!) tegye el láb alól a macit (vagy fordítva), majd esetleg a nyúzáshoz kaphat egy bugylibicskát.

Szerintem ez így korrekt. Legalábbis a macival szemben. Mondjuk, hogy felvételi vizsga.
A kedves szülőknek meg majd megmondják, hogy

"Az Ön kisfia nem ment át a vizsgán, igen sajnáljuk, nagyon finom ez az almáspite, van még?"

Kis vargabetű: az előző bekezdésben lévő "almáspite" szót a nyelvhelyesség-ellenőrző eszköz hibásnak találta. Vagy külön írom, két szóba, vagy azt írom helyette, hogy "alváspite".
Nos én ez utóbbit választom:

Alváspite.

folyt. köv.

Szobafogság

Hosszú.

Unalmas.

Önkéntes.

Kreatív?

Kreatív.

Önéletrajz.

Kész.

Pozíció.

Kiválogatva.

Kilenc.

Maradt.

Szociális.

Kapcsolat.

Konvergál.

Zéró.

Keveset.

Csaltam.

Kávé.

Kell!!!

Elfogyott.

...

Meglógtam.

Rágyújtok.

Visszajöttem.

Visszajöttem és épp Korn-t hallgatok. Hallod, Tökfej?

Lényegét tekintve ennyi történt a hosszú(?) hallgatás alatt.

Néhány történés ezen kívül a teljesség igénye nélkül:

Volt bevásárlás is, ennek keretén belül volt Asda, meg Marks and Spencer. Meg lesétáltam a nem messze lévő boltba, majonézt és öngyújtóbenzint vásárolni, mert kifogyott a gyújtó, meg csinos a lányka a boltban. Utólag derült ki, hogy az itteni hinduknál (tán máshol is?) az a szokás, hogy az apukától meg kell kérni a lánya kezét. Bár csinos a lányka, de ennyit nem ér...

Ezen kívül volt egy kanyar Lutonra, egy Richard nevű olasz fickó magyar feleségét, valamint kislányát hoztuk el, ehhez asszisztáltam.

Már megint 3/4 4 van és nem érzem magamban az írói vénát, de úgy kell nektek.

Ez csak egy jelzésértékű bejegyzés, hogy még vagyok. Csak álmos nem...

Ja!
Megkaptam az első keresetem, subidubidáppá! :D

Yachtot még nem ebből fogok venni, de majd megfial!

Terv alvás utánra (direkt nem reggelt írtam, mert nem az lesz):
A kiválogatott kilenc pozíciót átnézem még egyszer, majd elküldöm RC-nak, valami szép kísérőlevél keretében.

És ha ezzel megvagyok, akkor bőszen reagálok az összes reagálatlanul maradt email-re...

Továbbá, hogy az erre utaló kritikákat a továbbiakban elkerüljem, igyekszem gyakrabban ideszösszenteni és termelni az aktualitásokat. :)

Szép napot mindenkinek, nekem meg szép álmokat!

Hétfő volt, kedd lett belőle.

Na.
Letusoltam, megborotválkoztam, fogat mostam, lefektettem magam, adtam jóéjtpuszit a homlokomra, jöhet az esti mese.

Ma győzelmet arattam a londoni tömegközlekedés felett; teljesen egyedül, némi utánajárás után eljutottam A pontból B pontba, eltévedés nélkül, ami a metrók számát tekintve szerintem nem rossz dolog.
Továbbá rendet tettem egy templomban, ez pusztán baráti szívesség volt természetesen.

Innen hazafelé úton integettem a királynőnek de nem integetett vissza. Most vagy nem látott, vagy csak khm...
Angol jólneveltség, mi?

Valahol a Temze északi partjánál nagyon remek lakásokat láttam, idegenvezetőm Prince szerint bagatell 2-4 millió fontért hozzájuthatok. Azt hiszem, holnap veszek kettőt, összenyitom őket és gokartpályát, valamint tehenészetet alakítok ki bennük. Szigorúan a legfelső szinten, Temzére tekintő hálószobával.

De az is lehet, hogy később veszem meg.

Magamra maradván a Brent Crosson újfent ékes bizonyítékát adtam önnön nagyszerűségemnek, amikor a rengeteg busz közül kiválasztottam azt az egyet, amivel átszállás nélkül hazajutottam, majd egy vérfarkas étvágyával rávetettem magam a serpenyőre és tűzhelyre, ragadoztam hozzá a mélyhűtőből sültkrumplit, meg csirkeizét, olaj segítségével hőt közöltem vele, majd megettem.

Ezután laza bevásárlás a Marks and Spencerben, aminek az utcafrontján találtam egy remek parkolóautomatát, kicsit udvaroltam neki, majd megszületett a két közös fénykép, lsd. lejjebb.

Koordináták: É 51.583318 Ny -0.199476.

Mielőtt bárki is gonosz és alaptalan elméleteket kezdene gyártani, itt és most kijelentem, hogy:
Nem, nincsen parkolóóra-fétisem, még mindig a bankautomatákat preferálom.

De ezzel a két képpel - remélhetőleg - két ember óhajának is eleget tettem. :-)

Ezután ismételt hazatérés, esti rutinfeladatok.
Összességében jó hangulatban telt a nap, mehet a szundi.

Lehet, hogy holnap is integetek neki...

Második bejegyzés.

Az angolok hülyék.
Na jó, ez talán kicsit némiképp túlzás.
De az biztos, hogy a közlekedést még szoknom kell:
beszállok az autóba bal oldalt elöl és keresem a kormányt, ami szerencsére nem előttem van, mert ebben az esetben rövid időn belül vér folyna.
Vagy az enyém, vagy a járókelőké. Attól függ, hogy autó, vagy gyalogos keresztezné előbb az utamat. Ma autóztunk egy keveset, ebbe belefért a Piccadilly Circus is. Na az egy remek hely: csillog-villog, rengeteg az ember és az autó. Csodával határos módon mindenki túlélte. :)
Továbbá: ezennel támogatni kezdem a zsúfolt szórakozóhelyekről a dohányzás kizavarását az utcára - így csak simán izzadtságszag van, és nem vastag füstbe burkolózott izzadtságszag.

Fényképeztem egy remek parkolóautomatát, rövidesen elérhető lesz a fénykép, ez szent küldetésem volt, de nyugalom, pánikra semmi ok - még lesz több kép is.

Mai napi szummárum: szép színes város ez, remek éjszakai élettel.

Mai altatódal: Kishal-nagyhal úszik a vízben...

Szép álmokat, illetve jó reggelt.

Még egy megjegyzés: az alant lévő dátum/időpont teljesen kamu. Hajnali 5:23 van.

Megtört a jég

Hát akkor elkezdem...

Sokáig ellenkeztem, miszerint nem kell nekem ilyen.

Mármint blog, rendes nevén web-log.

Nem, nem kell.

De talán egyszerűbb, mint mindig tömni a kedves ismerősök postaládáját a levelekkel.
Végül azt hiszem, B.Péter szava adta meg a végső lökést, akinek ezúton gratulálok, nyereménye egy baráti koccintás, remélem, nyáron átadhatom majd.

Amiért ténylegesen itt vagyunk:

Áthelyeztem székhelyemet Londonba, ami egy régen született kívánság első manifesztálódása.
Egyelőre azt sem tudom, hogy merrefelé nézzek, amikor megérkezek a járdaszegélyhez.
És egyelőre elég ennyi.
Ezzel a nótával kívánok szép álmokat magamnak és mindenkinek, aki alszik

Jó éjt. :)