Tisztán

Csak egy gondolat

Indulásom napja

csúnya szürke-felhős nap volt. A repülés

legelején eszembe jutott valami, iszonyú éles felismerésként

hasítva tudatomba, valami amit sajnos időről-időre elfelejtek, pedig nem

szabadna és bár szeretnék eszerint élni, néha az a kis hülye egóm, az aktuális

sértettségem-fáradtságom, pillanatnyi rosszkedvem más útra csal és elfedtet mindent.

Tisztán emlékszem, ahogy felszálltunk, éreztem a nyomást a gyomromban, néztem ki

az aprócska ablakon, figyeltem, hogy megy össze a világ alattam. Egyszer csak a

szürke felhőréteg beborított mindent, semmit nem lehetett látni, majd pár perc

múlva ragyogó világosság lett, fent a szikrázóan kék ég, alant a hófehér

felhők végtelenbe nyúló tajtékzó tengere, a légkondicionáló

ellenére is kellemesen melegít a Nap és

a gondolat maga:

A felhők felett mindig süt a Nap.