Can I speak with the manager, please?

Kálmánka az Angus Steak House kötelékében

(folytatásos teleregény)

1. rész

Úgy egyébként tiszta szívás volt ez a két nap, meg előtte az a bizonyos három óra, szép kifejezéssel élve:

"unpaid trial shift"

magyarra fordítva valami ilyesmi:

"pénzt nem kapsz, meglátjuk hogy dolgozol".

Kórusban: Köszönjük szépen, viszont kívánjuk. Lehet ebédelni

Szóval az úgy kezdődött, hogy a szerdai szép napon Zizivel vállvetve megindultunk a nagy londoni rengetegben és minden egyes amerikai stílusú étterembe bementünk, eladni engem rabszolgának. Nagyon sok helyen közölték velem, hogy "Nem, a manager nincs bent, de hagyd itt az önéletrajzod, és amint kilépsz az ajtón, dobjuk a szemetesbe odaadjuk neki, a kezébe aranyosan.", de a Piccadilly Square-en a TGI Fridays-nál a fiatalember közölte, hogy ugyan a manager nincs bent (ismerős szöveg), de most épp keresnek asztalhozkísérő embert (mézesmadzag), jöjjek vissza holnap.

Nosza úgy is tettem, amikor is beszéltem Őszentségével a managerrel, juhuuu!

Egy perc, huszonhét másodperc alatt hajtott el messzire, de azt legalább udvariasan csinálta.

Következő megálló a 32 méterrel (S Márton kedvéért: 104,98687664041995 láb) távolabb lévő Angus Steak House nevű vendéglátóipari objektum a Leicester Square sarkában, az első ott dolgozó emberkét megállítottam a kommersz szöveggel, miszerint "Can I speak with the manager, please?", magyar fordításban "Hol a főnököd köcsög, megcsaplak!", csak így illendően, angolosan.

Ott nagyjából a szokott dolgokat hallottam, miszerint nincs bent, bla bla bla. De legalább kérdezősködött is, hogy meddig akarok Angliában maradni, tudom-e, hogy ez pörgős hely, stb. Végül abban maradtunk, hogy amint megjön a főnök (egy-két óra), visszahívnak.

Három óra múlva visszamentem merthogy nem hívtak a csúnyák, amikor is megkaptam, immáron a managertől, hogy ok, pénteken várnak arra a bizonyos "unpaid trial shift"-re, 6 órára, legyek pontos.

folyt. köv.