Érdeklődés hiányában

valamint fájdalmas (részletek később) alkoholfogyasztás miatt az előző bejegyzés folytatása két nappal később, azaz most következik be.

Hogyan találkoztam az angol királynővel?

2. (befejező) rész

Szóval legutóbb a palotaőrök kiképzésének fejtegetésénél hagytam abba, innen folytatva a jóég-tudja-már-mikori szép nap leírását, elindultam visszafelé, mint utólag kiderült, a Trafalgar square irányába. Végigsétáltam újfent a park mellett, és lefényképeztem a mókust, mert annyira tündérbogyó-cukiságpamacs volt a cimborájával együtt, akivel ott kergetőztek a parkban.

A következő villám-megálló 200 méterrel odébb az út túloldalán volt, ahol is lefényképeztem magamat az anyakirálynővel, nagyon szép talapzaton állt.

Könnyes búcsút vettem az anyakirálynő szobrától, megcsodáltam az út mellett álló motoros orvosok motorjait (BMW), beirányoztam azt a diadalív-szerű építményt az út végén, majd hagytam magam eltéríteni egy marha nagy, üres, négyszögletes tér által, ami úgy messziről jól nézett ki és szép épületekkel volt szegélyezve. Ha minden igaz, akkor a lovasezred múzeuma volt benne, ezeket szintén csak kívülről néztem meg, viszont az épület alatti átjáróban őrt állt egy fiatalember, kivont karddal, szálfaegyenesen, csak a szemét forgatta, amikor két vigyorgó távol-keleti hölgy jól lefényképezkedett vele.
Mindazonáltal kalapot emelek előtte, megérdemli.

Kicsit begyorsítok egyébként, mert szégyenszemre már kettőkor álmos vagyok, na.

Menet közben találtam egy lovon ülő őrbácsit is, azt is fényképezték minden irányból. Kicsit sajnáltam őket, a lovast is, meg az átjáróban álló cimboráját, meg a lovat is, hogy ki vannak rakva bohócnak.
Mert kb. tényleg azok voltak, turista-látványosság.

Újabb rövid séta, sok fénykép, szép épület, Temze.
A nagyon kezdeti terv, miszerint megnézem a London Eye-t, megvalósulni látszott.

Nem a másik partra rakták a disznók?!

Mindegy is, mert beszállni úgysem akartam, ha meg közelről nézem, akkor még akár rám is gurulhat, vagy valami hasonló szörnyűség történik.

Séta, Temze, hopp ott egy toronyóra.
Teljesen egyedül megállapítottam, hogy a Big Bent látom, tényleg big.
De emellett szép is, parlamentestül, mindenestül, el kell ismerjem.
Újabb fényképek, séta, Westminster apátság távolból való megtekintése pipa, mehetünk tovább, ismét széles úton sétálgattam, volt ott honvédelmi minisztérium is, motiváló szobrokkal, mindenfélével. Eléggé turistamágnes-kinézetű volt az egész.

Következő úti cél a Trafalgar Square volt, de erre csak akkor jöttem rá, amikor megláttam a National Gallery-t, arról meg tudtam, hogy ott van.
Útközben találtam meg a Great Scotland Yard nevű közterületet, utca formájában jelent meg előttem, valamint feltűnt jó néhány olyan stílusú vendéglő, amit úgy az angoloktól elvártam. Szigorúan ismét csak turistamágnes.

A teret körbejártam három oldalról is körbejártam, gondolkodtam egy sort, hogy mi a túrónak raknak ki egy irdatlan nagy kivetítőt, amin megy valami óra, baromira nem illik az összképbe. Később F. Gyuri barátom felhomályosított, hogy az bizony az olimpiáig hátralevő időt számolná, ha nem állt volna meg mínusz 500 napnál...

Vérciki.

Felsétáltam a National Gallery lépcsőin, beszívtam az emelkedett és szent művészet illatát, anyáztam egy sort, mert a lépcső tetejéről kifelé fényképezést nagy mértékben szabotálta az a nyomorék nem működő számláló, ami azért rengeteg energiát felemésztve, (a délutáni szürkülethez képest) vakító fehérséggel világított, a durva mindenét neki, azt.

Szóval beléptem a National Gallerybe, a legelső teremben körbesétáltam, majd angolosan távoztam, mondván, hogy erre azért egy egész napot illik szánni, különben is esteledik, nem tudom meddig van nyitva, de lesz még itt nemulass.

Ezután már csak hazatérés, mindenféle izgalmaktól mentesen, esti kávé, gazemberség, meg minden.

A következő bejegyzés, ha minden jól megy, akár holnap (alvás utáni időtartam) vége felé is létrejöhet, témája kulcsszavakban:

- 8 font
- whiskey
- lányok
- zenés-táncos mulatozás

Kellemes ébredést és szép napot mindenkinek!
Aludj jól Kálmánka.